SCB Karácsony - a másik oldal

Haru csomagja kalandos úton érkezett, ahogy nálunk az már babákkal kapcsolatban kezd megszokott lenni. ( Mintha olyan sok bjd cuccot rendelnénk... ). 

Mivel dolgom volt a városban, én sajnos nem voltam otthon, mikor a csomagot hozta, de nem aggódtam amikor elindultam, hiszen Sirin otthon maradt. 

Majdnem hazaértem, mikor szembe találkoztam az elszáguldó postás autóval, és akkor már kezdtem gyanakodni, így első dolgom volt bekukkantani a postaládába. Nem sokat reméltem, hiszen az autós kézbesítésnél az ember konkrét csomagot kap, nem olyasmit ami belefér, és nem is csücsült semmi a ládában. Annál nagyobb mosoly ült Sirin arcán.

Kiderült, hogy szegény postás hiába csengetett egyszer. Kétszer....

Aztán írt egy értesítőt, ám hiába, hiszen épp az utolsó pillanatban sikerült Sirinnek elkapnia a kapuban, és megmenteni a csomagom. Mint én Ambrose -t annak idején, ezt a csomagot is sikerült köntösben kirohanva átvenni. ( És hogy biztos legyen később is átvenni való, Karácsonykor újabb köntösök is vártak a kibontásra a fa alatt.)

Na de hogy legyünk hűek a címhez, az én megajándékozottam Eris volt. Mielőtt pörgettem, már gondolkoztam azon, mi lesz ha őt húzom, illetve pörgetés közben is gondolkoztam, hogy talán újra kellene pörgetni, ha esetleg őt sikerül, de az SCB Karácsonynak volt egy szabálya: akit pörgetsz, azt ajándékozod. Én pedig kipörgettem a szép Eris -t. Nem volt mese, neki kellett látni, hogy egy hozzá méltó ajándékot küldhessek neki.

A készítés minden lépését élveztem, és sokszor, ahogy lenni szokott az alkotásaimnál, maga az ajándék alakította a saját formáját, időnként pedig egy kicsi rókavarázs is besegített. 

A lényeg, hogy bár így utólag: Boldog Karácsonyt Eris!

( És neked is Ambrose, ki tudsz titkot tartani )

Eris ajándék bontása itt található. 

Ambrose és Eris meglepetése

Van még egy utolsó Karácsonyos poszt, mielőtt véget érne az este, amit mindenképp szerettem volna megmutatni :).

Sirinnel együtt Ambrose és Eris is készült egy kis ajándékkal nekünk, amiért nagyon nagyon hálásak vagyunk :). Ügyesen, titokban leptek meg minket, mikor éppen csak végeztünk az SCB fotózással. Még fel sem ocsúdtam, máris belevágtak.

Eris gyorsan maga mellé ültette Harut, Ambrose pedig, mint egy komoly nagybácsi, a meglepetést rejtegetve eléjük állt. Szegény Rókafi hirtelen nem is tudta, mi ez a nagy figyelem és egészen picinek tűnt a nagyok mellett.

Aztán gyorsan előkerült az ajándék, és Harunak a lélegzete is elállt.

-Ez az enyém? Tényleg az enyém?

 

-Ezt hívják szánkónak, ugye? 

Szinte még kézbe sem kapta, máris vagy tucatnyi kérdése volt a használatáról. 

És Ambrose valahol itt jöhetett rá, hogy a fényképező a kezemben van... 

Haru pedig észre sem vette, hiszen teljesen az ajándék bűvöletében volt, A szánkót látva egy igazi, boldog gyerekké vált. Sokszor komoly, vagy mindentudóan mosolyog, így ez a tiszta öröm igazán üdítő látvány. 

Egy oldalpillantás. Ő is kapcsolt, de nem törődött a fényképezőmmel. Annál sokkal fontosabb dolga volt:

-Ambrose bácsi, nagyon nagyon köszönöm!

És ha már így alakult, kellett Eris nénivel egy közös fotó. 

Végül egy boldog, közös családi kép.

Úgy tűnik, a Karácsony nem csak a családokat hozza össze.... 

Vagy működik a rókavarázs?

Omake:

Hó ugyan nincs, de mi szánkózunk az új szánkón!

SCB - 2015 Karácsony

Van egy kis baráti társaság, akikkel úgy döntöttünk, hogy kicsit megszépítjük egymás Karácsonyát, és titkos meglepetéseket küldünk annak, akit kihúztunk. Úgy esett, hogy az én kicsi rókám egy nagy csomaggal lett gazdagabb, még Karácsony előtt, és ma végre eljutottam addig, hogy fel is tudom tenni a képeinket :).

-Na, akkor kész vagyunk? Megcsináltad végre a karácsonyi fényképet?

-Még nem egészen. Nézd csak meg, mire sikerült leülnöd...

-Vááááóóóó! Ez... ez nekem jött?!  Kibonthatom?

-... 

( Időm sem volt válaszolni neki, máris feltépte a csomagolást, és beugrott a dobozba. Le se tagadhatná, hogy egy kis róka...)

-Nééézd! Nézd mit kaptam! Még sosem kaptam semmit!

-Khöm.. és a legutóbbi Karácsonykor Sirin meglepetése? És tőlem a varrt cuccok, ékszerek.. és..

- Nem kaptam méééég! 

-De én azt hiszem máris kaptam pár ősz hajszálat.

(Valójában lehetetlen haragudni rá, látva ezt a kicsattanó boldogságot. )

-Egy táska a rajzlapoknak! A tervező tömbömnek!

-Meg egy asztal! Én azt hiszem máris le kellene ülni dolgozni..

-De az az én ecsetem. Inkább nézz körül, hátha van még valami.

-Mondjuk itt? ÓÓÓÓÓÓÓ! Ceruzák! És egy táska hogy magammal vihessem őket!

-Nagyon nagyon nagyon köszönöm!

Ez az ajándékozás egy nagyszerű ötlet volt, remélem jövőre is megismételjük. Nagyon köszönjük a meglepetést, ez a sok ceruza nagyon betalált!

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

- Szeretnénk mindenkinek békés, boldog Karácsonyt kívánni!

Közeleg a Karácsony

Közvetlenül Karácsony előtt Haru egyik keresztanyja meglepett minket egy szett porcelán teáskészlettel, aminek rettentően férfias, pillangós mintája van ( de csitt! Ne szóljatok a Rókafinak, hogy ez inkább lányoknak való! :D ). 

A kép kedvéért Haru összetrombitálta Ambrose -t és Eris -t, hogy így mondjunk köszönetet érte.
(Ambrose nem tűnik túl boldognak, de ahogy látom, Eris erélyes fellépéssel megpróbálja megmenteni a helyzetet. )

-Akane néni, köszönjük!

Végre elkészültünk!

Volt így Karácsony előtt egy projekt, amibe szerettem volna belevágni: a faceup készítés. 

Ez egy elég izgalmas dolog, főleg mikor az ember teljesen kezdő, hiszen olyan sok gondolat képes visszafogni: "Vajon sikerül egyformára?" "Te jó ég! Olyan szépek a profi faceupok! Sose fogok tudni olyat készíteni..." "Hogy lehet olyan aprólékosan dolgozni??? Nekem sose menne..."

Ezeken a klasszikus fázisokon átmentem én is, ami azt illeti jó sokáig meg is maradt a projekt a tervezgetés időszakában,  de végül sikerült Sirinnek hála megfelelő alapanyagokkal belevágni.  

Ami azt illeti, pasztellem volt. A pannoncolor elég jó pigmentáltságú, erőteljes színekkel látja el az embert, amik még finoman használva is jó színeket eredményeznek. A pasztellezést egyébként nagyon élveztem, hiszen pillanatok alatt nagyon finom, látványos eredmény érhető el vele. 

A száj kidolgozását is nagyon szerettem, az első kacifántos feladványt a szemöldök jelentette. Nos, ettől sokkal jobban tartottam, mint amilyen bonyolultnak bizonyult a végére. Kétféle pasztellel nagyon szépen aládolgoztam a későbbi vonalaknak, és a tollformájú radírnak hála gyönyörűen meg lehet adni az ívet és a végső formát, s nem marad más, mint a vonalkák behúzogatása, ami kétféle ceruzával, fehérrel és a választott barnával történt.

Aztán egy újabb mumus a szempilla és "tusvonal" meghúzása következet, de ez is egyszerűbbnek bizonyult mint vártam, bár nem rajzoltam drámai pillákat a kis srácnak. A leckét végül a szemránc megrajzolása adta fel, amivel nem is vagyok igazán elégedett. A ceruza nem húzott kellően egységes, szép vonalat, de első próbálkozásként mégis egészen elégedett vagyok, a hibák ellenére.

A projekt alatt elég sokat tanultam a műveletekről:

- A pasztell minden festő legnagyobb ajándéka. Mindegy milyen stílusú faceup készül, mindhez tökéletes és elengedhetetlen alap.

- Éljen az msc. Nagyon finom porcelánhatású lesz az arcocska tőle, és természetesen védi a pigmentektől és alapot ad nekik.

- Forma érzék és egy kis anatómiatudás sem árt. Ha az ember tudja hogy egy arcon hol ülnek mélyebb árnyékok, világosabb részek, vagy a pír hová kerüljön, sokat segít magának, és érdemes a babafejet is hagyni életre kelni, mert a forma megmutatja mit hová kell tenni. 

- Merni kell. Ha nem tetszik valami a karaktertervedben, egyszer majd lecseréled. A lényeg hogy érdemes látni, és megcsinálni kézzelfoghatóan, ha valami gondolat megtetszik. Ezt nem lehet kicsit megcsinálni, mert nem lesz normális eredmény.

- Sötétben nem szabad festeni. Ha nincs természetes fény, még óvatos munka mellett is túl sötét lesz a festés.... Hajh.. ebbe sikerült beleszaladni, annyira élveztem.

-Ne fesd túl! Tudni kell megállni... 

- Az, aki a fehér akvarellceruzát feltalálta, a világ legnagyobb hősei közé tartozik. A tolltartóba kerülő készletekből sokszor kimarad a szín, vagy mellőzötté válik, mert fehér lapra rajzol szinte mindenki, de egy nem fehér alapon, például egy baba arcán mesterien lehet vele dolgozni. Egyszerre korrektor, kiemelő, fényező, attól függően mire van szükség, én sok olyan helyre is tettem, ahol első pillantásra talán nem lenne indokolt. Az msc viszont eltompítja, ellágyítja, beleolvasztja a fehéres arcokba, erre érdemes figyelni.

- Volt egy pillanat, mikor majdnem szívbajt kaptam: miután felvittem az msc-t, a kisróka fülében lévő mágnesek rozsdás színt kaptak... Azt gondoltam, van benne valami, ami nem tesz jót a fémeknek, bár a gyantára közömbös... nos a műveletek legvégén, mikor a táblaragacs, amivel a füleket festéshez pálcára rögzítettem, lekerült a fülek aljáról, ezt a barnás réteget is kezdte leszedni. Nos, kiderült, hogy minden barna pasztelles port, nagyon furcsán, rozsdára hasonlítóan szedett össze az msc-s mágnes, úgyhogy a történet jó véget ért.

-A macska rúgná meg az idegesítő szöszöket, amik minden alkalommal kiszemelik az arcot maguknak... A legjobb az volt, mikor szöszmentes dobozból kikapva kirohantam egy gyors fújásra egy új réteg előtt, és mikor lefújtam, jöttem rá, hogy szöszös ...
Persze volt egy nagyobb és idegesítőbb szöszünk is, ami egy rettentően feltűnő helyen ült meg, és atombiztosan be is betonozta magát...

- Gloss kell. De nincs.. Majd lesz. Akkor látni igazán, hogy mennyire szükség van rá, mikor az ember kész a festéssel, és látja hogy szép, természetes, de valami hiányzik...

A lényeg azonban az, hogy minden bosszantó apróság ellenére, a festés élvezetes elfoglaltság, megmutatja a valódi karaktert, és még a kisróka is szereti az új arcát!

DOA triatlon 2014

2014-ben a DOA ismét versenyt hírdetett, melynek a győztesei komplett babákkal lehettek gazdagabbak. Természetesen ez nem olyasmi, amit ki lehetne hagyni, szóval én is neveztem rá, és becsülettel végigküzdöttem a három kört, és a körönként egy-egy heti tervezést és barkácsolást.

Az esélyegyenlőség jegyében minden körben volt egy összeghatár, amit nem lehetett átlépni az újonnan vásárolt anyagoknál, ezen felül több nézetben is kellett fotót küldeni. Szerencsére alapanyagokból minden alkalommal jól fel vagyok tankolva, szóval nem nagyon kellett költenem.
Egy kikötés volt még: a versenyre készített még be nem mutatott anyagokkal lehetett nevezni.

Akkor, mikor aktuális volt a verseny, nem tettem ki a blogra az elkészült dolgokat, hiszen nem lehetett a versenyre szánt darabokat máshol közzétenni, de így utólag, mivel úgyis rég írtam már, úgy döntöttem, összeszedem az indulási anyagom, és ide is feldobom.

Mivel akkor Harut még nem nevezthettem, Eris, egy Soom Breccia volt a gyönyörű modellem.

Akkor lássuk a kihívást:

Challenge #1: My Angel!
Készíts szárnyakat a babádnak.

• Bármilyen stílusú, méretű, anyagú szárny lehet
• Legyen eltávolítható
• A babád képes legyen állni miközben viseli

 

Challenge #2: Angel's Aerie

Építs egy bemutatófülkét vagy vitrint a babának

• Legyen mozgatható és elég erős, hogy biztonságban tartsa a babát
• Legyen elég nagy, hogy a baba benne viselhesse a szárnyat
• Legyen beépített funkciója,a mi védi a babát a kieséstől 
• Saját készítésű legyen, erre a kihívásra készítve

 

Challenge #3: Angel's Lore
Három lépéses kihívás:

• Készíts egy könyvet, mely a babád történetét tartalmazza
• Készíts egy gif -et belőle
• Fotózd le a babád, miközben olvassa a könyvet

Köszönöm Eris a részvételt! :)

Az erő keresése: Víz

Nos, rendeltünk egy fehér parókát, hogy lássuk hogyan is mutat a Kisróka buksiján. Azt kell mondjam, bár az eredeti parókája igazán az ő színe, mégis tetszik az eredmény. Egyszerű és letisztult, az anyag habitusa pedig szépséges. Egészen más arcát mutatja a fiú benne. Igen sok a lehetőség.

De hogy ne múljon nyomtalanul a próbálgatás, aminek akár még lehet folytatása is, úgy döntöttünk, egy kis szeletnyit megmutatunk isteni mivoltából, és bár még mindig nem vettem rá magam hogy megpróbáljam a festést, ez valahogy illik a hangulathoz.

                                                                              *

Vannak pillanatok, mikor az emberi álca lebomlik, pillanatok, mikor hátra kell hagyni mindent, ami zavaró, hogy elmerülve önmagadban, megleld az erősségeid. Azokban a pillanatokban pőrén és csupaszon csak lényed magva marad. Végy mély lélegzetet és hunyd le a szemed...

Egy rókaisten, legyen bár fiatal, időről időre kapcsolatba kell lépjen az elemekkel, hogy megismerje, vajon az támogatja-e őt isteni útján. S e napon Leon elolvadt, s Haru alámerült a tengerben.

A víz bársonyosan ölelte, s ringatta, miközben isteni lénye tompa fénnyel ragyogott. Mikor ismét kinyitotta a szemét, már a mélyben járt. Csendben lebegett, majd talpa elérte a tenger legmélyebb pontját, s végre megállapodott.

A víz körülölelte, majd messze szökött tőle. Elé hordta kincseit, s Haru kényelembe helyezte magát, figyelve a vizet, s próbálva megérteni annak szavát. A világ a kék ragyogásban különösnek tűnt, s annak lényei még különösebbnek hatottak.

A sárkányok világában bár több lény is köré gyűlt, Haru szívébe belemart a felismerés, hogy legyen a víz bármilyen időtlen, az, akit korokon s helyeken át keres, nem itt lakozik.

A gondolat elsuhant. Tovaragadta a hullámzás, mely állandóan mozgásban tartotta még a mélységet is. Ismét csak ő volt, Haru, a Napisten elsőszülött fia, ki támogatóját kereste az első elemben mellyel kapcsolatba lépett.  

 Hagyta hogy a víz ereje s hangulata eltöltse őt, s kinyújtotta kezét, hogy próbára tegye. Az emelek megismerésére, a saját erők felismerésére nem léteztek kőbe vésett szabályok. Ha otthon, a palotában lett volna, most mesterek segítették volna, de még úgy is, jól tudta, hogy a saját erejét neki magának kell felderítenie.

Haru végül távozott. Elhagyta a tengert, s újra Leon lett. A hullámok pedig szüntelenül, mintha mi sem történt volna, folytatták örök munkájukat, s csak zúgtak tovább....

Omake:

- Muszáj ezt?

-Gyerünk, a csajok kedvéért...

-Meh..

-Kicsi Vénusz, emeld fel a fejed!

-Nem!



Haru karaktere

Életkor: Ismeretlen
Horoszkóp: nyugati horoszkópja oroszlán
Faj: rókaisten
Testmagasság: 1.62 (43 cm)
Lakóhely: vándor
Születési hely: Mennyei Birodalmak
Beállítottság: hetero
Személyiség: Természeténél fogva kedves, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott és akaratos. Kalandszerető, önálló, gyakran komoly mégis gyermeki vonásokkal bír, melytől nem idegen az önfeláldozás és a szinte vak hit.
Szereti: kalandok, utazás, találmányok, új szerkezetek, rajzolás, természet, család, sütemények
Nem szereti: túl poros hagyományok, átkok, erőszak
Hobbik: új szerkezetek feltalálása, rajzolás, olvasás, utazás
Család: apja az Arany Róka, Taiyou a Napisten, édesanyja, Kozue egy kisebb hegy istene, és sok kisebb testvére
Kapcsolatok: Ambrose és Eris

Háttértörténet röviden:
Taiyou a Napisten, klánjának feje, az Aranyróka udvartartásában nem csupán számtalan másik istent köszönthetett, de népes családja boldogsággal töltötte meg palotáját, legnagyobb fiára, Harura pedig különösen büszke volt, ki örökölte édesanyja, Kozue, egy kisebb hegy istennőjének meleg szívét.
Haru kisebb testvéreivel csak egyszerű nevet viselnek mindaddig, míg meg nem mutatkozik valódi képességük, s hatalmuk, mely mindörökre bizonyos erőkhöz pecsételi őket, mellyel együtt két új névre is szert tehetnek, egy titkos és egy isteni névre. Ezzel ceremoniálisan is a nagy istenek közé kerülnek és felnőtt nevet kapnak. Erre azonban mindeddig nem került sor.
Klánja vérségi kapcsolatban áll egy másik róka klánnal, az Elveszett Istenek klánjával, melyet leküzdhetetlen átok súlyt. Időről időre a klán tisztavérű tagjai közül valaki eltűnik, nyomtalanul térben és időben.

A kis Haru e klán egyik tagjával töltötte kora ifjúságát, boldogan, bátyjaként tekintve rá, majd a férfi hirtelen megváltozott. Hideg lett, elfordult addigi szeretteitől, és többé senkit nem engedett közel magához. Átvette isteni tisztségét, és bezárkózott. Haru hiába próbálkozott, mind távolabb került tőle, mígnem bekövetkezett a katasztrófa, az átok újfent működésbe lépett és a férfi is eltűnt. Elveszetté vált.
Haru akkor döntött úgy, hogy elhagyja otthonát, és megpróbálja megkeresni őt. Biztosra vette, hogy meg fogja találni, és újra testvéreként köszöntheti, átélve a hajdan volt boldogságot.

Az első néhány utazást találomra tette. Néha épp csak pár pillanatot töltött az adott időben, másszor sokáig elidőzött. Leonardo művei lenyűgözték, mikor egyszer Franciaországban egy kiállításon látta őket. Az ő tiszteletére vette fel az európai fülnek jobban érthető nevet, amit időnként azóta is használ. Ott lett Leon. Utazásai során azonban nem csak szenvedélyeinek élt, hanem folyamatosan kereste az ő Bátyját. Nem volt könnyű. Az átok valóban nyom nélkül ragadta el.. hiába járt be helyeket és korokat, egy kis róka most is folytatja a keresést.

Amit gondoltam és sosem hittem volna

Ez a téma valahogy mindig nagyon vidám, mert szinte egy BJD-s sincs, aki tudja tartani a döntéseit.

A helyzet az, hogy ha az ember eldönt valamit baba témában, az előbb-utóbb biztosan megdől és az ember rájön, hogy cseppet sem bánja...

Nem lesz nekem semmiféle babám, hisz sosem voltam babás típus, ráadásul drágák.

Aha, aztán az első pillanatban megtetszettek a bjd-k. Mikor először belefutottam ebbe a hobbiba, jóideig csak nézegettem őket, és felbukkant egy karakter, akit nagyon megszerettem. Egy különös lovag, aki téren és időn át keresi a nagy válaszokat. Aztán jött az újabb ötlet, hogy egy mágusnál találjon otthonra, egy emberi lénynél, aki amúgy már tart magánál egy kis baba segítőt, egy leányzót. Így a bús lovag kapott volna egy boldogságtól kicsattanó bohóc-szerű leányzót, ki bizonyos pillanatokban azonban egyszerűen gyönyörű lett volna.

Jó, dobok minden koncepciót, Raymond hazajön, rókaisten lesz és boldog leszek vele, csak vele.

Kialakult egy új karakter, egy róka sorsisten, akire meg is találtam a valószínűleg tökéletes babát, Raymondot a DollZone-tól. Szóval úgy döntöttem, feladom a koncepciót és erre váltok. Aztán jött egy hirtelen örökbe fogadás, igaz Haru? De legalább a róka téma áll...

Én döntöm el, kit hozok haza.

Igen, megint a kisróka. Ezek a babák valahogy egyszerre édesek és akaratosak. Képesek meglágyítani az ember szívét.

Egy elég! 

Több társas koncepció után is tartom magam.. még tartom, de jól tudom ahová beteszik a kis lábukat, ott előbb-utóbb több is lesz, és tényleg jó lenne ha hazajönne az én álomkarakterem.

Jó.. hazahozom az álompasit is és kész.

Persze a kissrácnak is kell valaki társaságnak, szóval megint legalább háromnál tartunk a tervekben.

Legyen lány, mert bár imádom a srácokat, őket olyan szépen lehet öltöztetni.

 Igen, ezen már én is nevetek... Ide nekem a fiúkat is!

Csak felnőtt babát.

Hogy is van ez a kisrókával? Mentségemre szóljon, elég volt egy pillantás a rókaszemekbe  és a kedves mosolyára és elvesztem...

Nem kell mini.

Már nem az első alkalom hogy azon gondolkozom, hogy a kisrókának ilyen társ kéne.. de ebben a kérdésben még tartom magam. A Kisróka jobban illik méretében a nagyok közé, és még ha isten/szellem is lenne a piciből, furcsának tartanám a nagy méret különbséget.

Nem kell másodkezes.

Öhm.. igen.. tudom. Szerelem első látásra és villám örökbe fogadás.. Nagyon örülök neki, hogy ez a fiú haza jött, és a helyzet az, hogy egyre gyakrabban nézem meg a hazai eladó babákat, hátha találok valakit mellé.

Layaway? nem, nem..

Ha kell összegyűjtöm és kifizetem. De el kell ismernem, a kisrókát igazán kényelmes volt részletekben fizetni.

Soom kimarad a válogatásból, mert hiába szép ha drága.

Igen, kisróka itthon van, szóval ez is megdőlt.

Nem kell túl "olcsó" baba.

Az ár relatív, de azt határozottan eldöntöttem hogyha valamelyik haza jön, csak olyan lehet, ami tetszik, nem csak arcra, de anyagra is. Szóval inkább várok rá tovább, minthogy ne legyen "igazi".

Arany szem és fehér haj az az én nagy rókaistenemnek a jellegzetessége.

Hogy is volt azzal a fehér wiggel Haru? ( fotók hamarosan)

Normális fiber wiget, köszönjük.

Persze hogy a szép fehér színű házi készítésű ramie paresz haza akart jönni, legalább egy próba erejéig és amint felkerült, új lehetőségeket mutatott meg a kisrókában. Egyébként tetszik az anyag habitusa, bár nyilvánvalóan akaratosabb és érzékenyebb mint a gyári fiberek.

Nem kell csukott vagy félig csukott szemű.

Nem érzem bennük azt a sok lehetőséget mert csak egyféle arcuk van és nem is tetszenek annyira,

de eljöhet még az a nap, mikor valamelyikbe beleszeretek.. Ma már nem merek kőbe vésett döntéseket hozni, ha róluk van szó.

Nem lesznek lebegő fejeim.

És még nincsenek is. De ha jósolnom kellene, ez lenne az első talán, ami megdőlhet a még meglévő elképzelésekből.

Komplett babát kérek szépen.

Kéz a kézben jár az előzővel, de nem szeretnék a hibrideléssel sem vacakolni.

Arctáblás nem, köszönöm.

Macerásnak tűnik, és szeretem a teljes bubifejeket.

Köszönöm, nem kell limitált.

Várjunk csak.. Soom Grey?

Izületes kéz, köszönöm nem.

Túl felosztott. Elismerem a lehetőségeket benne, de nincs annyi életszerűség benne, mint a normális kezekben.

Nem baj, nem kell fantasy part.. jól el leszek a sima human srácokkal.

Igen.. rókafülek és pici mancsok. Lehet hogy egy human- ból többféle karakter kihozható, de egy srácnak úgyis csak egy kell, és ezek a részek olyan aranyosak...

Köszönöm tan nem kell, nem tetszik.

De szürke esetleg.. tetszik az a földöntúli kékes ragyogásuk, amit bizonyos fényviszonyoknál produkál... de akkor is a ws a szívem csücske.

Saját karakterek kellenek.

Valahogy sosem rajongtam azért, hogy más karaktereit, legyen azok anime vagy manga vagy játékszereplők vagy bárakárkik, megszemélyesítsem. Az már nem én lennék, persze a rajongás ilyen fokát teljesen meg tudom érteni.

Hazajön tökéletes lesz és sok ruhát készítek neki.

Bocsánat kicsi róka, gyenge vagyok és ügyetlen. Se smink, se saját kezűleg varrt posztó.

Én szeretném megfesteni.

Gyönyörű a festetlen buksid Rókakoma.. bocsánat..

Megtanulok géppel varrni.

Persze..

Nem verem nagy dobra hogy van.

Így aztán nem is tudok vele annyit foglalkozni, mint szeretnék. Igazán nagyszerű döntés volt.

Sokat fogok fotózni nagyszerű ötletekkel és hátterekkel.

Hát...

Itt a tavasz

Végre előbújtak a virágok, és ez Harut is arra késztette, hogy kidugja az orrát a lakásból.

A fotózás során kiderült, hogy nem csak a szép időt élvezi, de a virágokat is szereti, és a Karácsonyra keresztanyjától kapott ruhájának is hasznát vettük.

Akkor hát vágjunk bele!

Bár Húsvét nem most volt, Haru tojásos pózolása nem maradhatott ki:

Bájos mosoly a zöldben ücsörögve. Úgy tűnt Haru kicsit meglepődött a tojáson, de ez a méret épp jó  neki. Korábban már kiderült, hogy szereti az ásványokat, így ez az ónix tojás jó választásnak bizonyult.

 A végén még talán jósolunk is belőle. Vagy talán valami mást tervezget?

A tavasz kihozta a kisrókából a nagy romantikust. 

És ha már kötelező pózolj virággal napot tartunk, kipróbáltuk milyen is vörössel. A japán birs csodálatos és telt színű, Haru mosolya pedig letörölhetetlenül ott posztol a rókakoma szája sarkában.

Nyílnak a cirmos, sokszirmú tulipánok, és ezt egy nagyon csajozós pillantással kell megünnepelni!

"Figyeltek?"

Köszönjük, hogy megnéztétek!