2015. július 3., péntek

Az erő keresése: Víz

Nos, rendeltünk egy fehér parókát, hogy lássuk hogyan is mutat a Kisróka buksiján. Azt kell mondjam, bár az eredeti parókája igazán az ő színe, mégis tetszik az eredmény. Egyszerű és letisztult, az anyag habitusa pedig szépséges. Egészen más arcát mutatja a fiú benne. Igen sok a lehetőség.

De hogy ne múljon nyomtalanul a próbálgatás, aminek akár még lehet folytatása is, úgy döntöttünk, egy kis szeletnyit megmutatunk isteni mivoltából, és bár még mindig nem vettem rá magam hogy megpróbáljam a festést, ez valahogy illik a hangulathoz.

                                                                              *

Vannak pillanatok, mikor az emberi álca lebomlik, pillanatok, mikor hátra kell hagyni mindent, ami zavaró, hogy elmerülve önmagadban, megleld az erősségeid. Azokban a pillanatokban pőrén és csupaszon csak lényed magva marad. Végy mély lélegzetet és hunyd le a szemed...


Egy rókaisten, legyen bár fiatal, időről időre kapcsolatba kell lépjen az elemekkel, hogy megismerje, vajon az támogatja-e őt isteni útján. S e napon Leon elolvadt, s Haru alámerült a tengerben.


A víz bársonyosan ölelte, s ringatta, miközben isteni lénye tompa fénnyel ragyogott. Mikor ismét kinyitotta a szemét, már a mélyben járt. Csendben lebegett, majd talpa elérte a tenger legmélyebb pontját, s végre megállapodott.


A víz körülölelte, majd messze szökött tőle. Elé hordta kincseit, s Haru kényelembe helyezte magát, figyelve a vizet, s próbálva megérteni annak szavát. A világ a kék ragyogásban különösnek tűnt, s annak lényei még különösebbnek hatottak.


A sárkányok világában bár több lény is köré gyűlt, Haru szívébe belemart a felismerés, hogy legyen a víz bármilyen időtlen, az, akit korokon s helyeken át keres, nem itt lakozik.


A gondolat elsuhant. Tovaragadta a hullámzás, mely állandóan mozgásban tartotta még a mélységet is. Ismét csak ő volt, Haru, a Napisten elsőszülött fia, ki támogatóját kereste az első elemben mellyel kapcsolatba lépett.  


 Hagyta hogy a víz ereje s hangulata eltöltse őt, s kinyújtotta kezét, hogy próbára tegye. Az emelek megismerésére, a saját erők felismerésére nem léteztek kőbe vésett szabályok. Ha otthon, a palotában lett volna, most mesterek segítették volna, de még úgy is, jól tudta, hogy a saját erejét neki magának kell felderítenie.


Haru végül távozott. Elhagyta a tengert, s újra Leon lett. A hullámok pedig szüntelenül, mintha mi sem történt volna, folytatták örök munkájukat, s csak zúgtak tovább....



Omake:


- Muszáj ezt?
-Gyerünk, a csajok kedvéért...
-Meh..
-Kicsi Vénusz, emeld fel a fejed!
-Nem!


Haru karaktere

Életkor: Ismeretlen
Horoszkóp: nyugati horoszkópja oroszlán
Faj: rókaisten
Testmagasság: 1.62 (43 cm)
Lakóhely: vándor
Születési hely: Mennyei Birodalmak
Beállítottság: hetero
Személyiség: Természeténél fogva kedves, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott és akaratos. Kalandszerető, önálló, gyakran komoly mégis gyermeki vonásokkal bír, melytől nem idegen az önfeláldozás és a szinte vak hit.
Szereti: kalandok, utazás, találmányok, új szerkezetek, rajzolás, természet, család, sütemények
Nem szereti: túl poros hagyományok, átkok, erőszak
Hobbik: új szerkezetek feltalálása, rajzolás, olvasás, utazás
Család: apja az Arany Róka, Taiyou a Napisten, édesanyja, Kozue egy kisebb hegy istene, és sok kisebb testvére
Kapcsolatok: Ambrose és Eris

Háttértörténet röviden:
Taiyou a Napisten, klánjának feje, az Aranyróka udvartartásában nem csupán számtalan másik istent köszönthetett, de népes családja boldogsággal töltötte meg palotáját, legnagyobb fiára, Harura pedig különösen büszke volt, ki örökölte édesanyja, Kozue, egy kisebb hegy istennőjének meleg szívét.
Haru kisebb testvéreivel csak egyszerű nevet viselnek mindaddig, míg meg nem mutatkozik valódi képességük, s hatalmuk, mely mindörökre bizonyos erőkhöz pecsételi őket, mellyel együtt két új névre is szert tehetnek, egy titkos és egy isteni névre. Ezzel ceremoniálisan is a nagy istenek közé kerülnek és felnőtt nevet kapnak. Erre azonban mindeddig nem került sor.
Klánja vérségi kapcsolatban áll egy másik róka klánnal, az Elveszett Istenek klánjával, melyet leküzdhetetlen átok súlyt. Időről időre a klán tisztavérű tagjai közül valaki eltűnik, nyomtalanul térben és időben.

A kis Haru e klán egyik tagjával töltötte kora ifjúságát, boldogan, bátyjaként tekintve rá, majd a férfi hirtelen megváltozott. Hideg lett, elfordult addigi szeretteitől, és többé senkit nem engedett közel magához. Átvette isteni tisztségét, és bezárkózott. Haru hiába próbálkozott, mind távolabb került tőle, mígnem bekövetkezett a katasztrófa, az átok újfent működésbe lépett és a férfi is eltűnt. Elveszetté vált.
Haru akkor döntött úgy, hogy elhagyja otthonát, és megpróbálja megkeresni őt. Biztosra vette, hogy meg fogja találni, és újra testvéreként köszöntheti, átélve a hajdan volt boldogságot.

Az első néhány utazást találomra tette. Néha épp csak pár pillanatot töltött az adott időben, másszor sokáig elidőzött. Leonardo művei lenyűgözték, mikor egyszer Franciaországban egy kiállításon látta őket. Az ő tiszteletére vette fel az európai fülnek jobban érthető nevet, amit időnként azóta is használ. Ott lett Leon. Utazásai során azonban nem csak szenvedélyeinek élt, hanem folyamatosan kereste az ő Bátyját. Nem volt könnyű. Az átok valóban nyom nélkül ragadta el.. hiába járt be helyeket és korokat, egy kis róka most is folytatja a keresést.

Amit gondoltam és sosem hittem volna

Ez a téma valahogy mindig nagyon vidám, mert szinte egy BJD-s sincs, aki tudja tartani a döntéseit.
A helyzet az, hogy ha az ember eldönt valamit baba témában, az előbb-utóbb biztosan megdől és az ember rájön, hogy cseppet sem bánja...

Nem lesz nekem semmiféle babám, hisz sosem voltam babás típus, ráadásul drágák.
Aha, aztán az első pillanatban megtetszettek a bjd-k. Mikor először belefutottam ebbe a hobbiba, jóideig csak nézegettem őket, és felbukkant egy karakter, akit nagyon megszerettem. Egy különös lovag, aki téren és időn át keresi a nagy válaszokat. Aztán jött az újabb ötlet, hogy egy mágusnál találjon otthonra, egy emberi lénynél, aki amúgy már tart magánál egy kis baba segítőt, egy leányzót. Így a bús lovag kapott volna egy boldogságtól kicsattanó bohóc-szerű leányzót, ki bizonyos pillanatokban azonban egyszerűen gyönyörű lett volna.

Jó, dobok minden koncepciót, Raymond hazajön, rókaisten lesz és boldog leszek vele, csak vele.
Kialakult egy új karakter, egy róka sorsisten, akire meg is találtam a valószínűleg tökéletes babát, Raymondot a DollZone-tól. Szóval úgy döntöttem, feladom a koncepciót és erre váltok. Aztán jött egy hirtelen örökbe fogadás, igaz Haru? De legalább a róka téma áll...

Én döntöm el, kit hozok haza.
Igen, megint a kisróka. Ezek a babák valahogy egyszerre édesek és akaratosak. Képesek meglágyítani az ember szívét.

Egy elég! 
Több társas koncepció után is tartom magam.. még tartom, de jól tudom ahová beteszik a kis lábukat, ott előbb-utóbb több is lesz, és tényleg jó lenne ha hazajönne az én álomkarakterem.

Jó.. hazahozom az álompasit is és kész.
Persze a kissrácnak is kell valaki társaságnak, szóval megint legalább háromnál tartunk a tervekben.

Legyen lány, mert bár imádom a srácokat, őket olyan szépen lehet öltöztetni.
 Igen, ezen már én is nevetek... Ide nekem a fiúkat is!

Csak felnőtt babát.
Hogy is van ez a kisrókával? Mentségemre szóljon, elég volt egy pillantás a rókaszemekbe  és a kedves mosolyára és elvesztem...

Nem kell mini.
Már nem az első alkalom hogy azon gondolkozom, hogy a kisrókának ilyen társ kéne.. de ebben a kérdésben még tartom magam. A Kisróka jobban illik méretében a nagyok közé, és még ha isten/szellem is lenne a piciből, furcsának tartanám a nagy méret különbséget.

Nem kell másodkezes.
Öhm.. igen.. tudom. Szerelem első látásra és villám örökbe fogadás.. Nagyon örülök neki, hogy ez a fiú haza jött, és a helyzet az, hogy egyre gyakrabban nézem meg a hazai eladó babákat, hátha találok valakit mellé.

Layaway? nem, nem..
Ha kell összegyűjtöm és kifizetem. De el kell ismernem, a kisrókát igazán kényelmes volt részletekben fizetni.

Soom kimarad a válogatásból, mert hiába szép ha drága.
Igen, kisróka itthon van, szóval ez is megdőlt.

Nem kell túl "olcsó" baba.
Az ár relatív, de azt határozottan eldöntöttem hogyha valamelyik haza jön, csak olyan lehet, ami tetszik, nem csak arcra, de anyagra is. Szóval inkább várok rá tovább, minthogy ne legyen "igazi".

Arany szem és fehér haj az az én nagy rókaistenemnek a jellegzetessége.
Hogy is volt azzal a fehér wiggel Haru? ( fotók hamarosan)

Normális fiber wiget, köszönjük.
Persze hogy a szép fehér színű házi készítésű ramie paresz haza akart jönni, legalább egy próba erejéig és amint felkerült, új lehetőségeket mutatott meg a kisrókában. Egyébként tetszik az anyag habitusa, bár nyilvánvalóan akaratosabb és érzékenyebb mint a gyári fiberek.

Nem kell csukott vagy félig csukott szemű.
Nem érzem bennük azt a sok lehetőséget mert csak egyféle arcuk van és nem is tetszenek annyira,
de eljöhet még az a nap, mikor valamelyikbe beleszeretek.. Ma már nem merek kőbe vésett döntéseket hozni, ha róluk van szó.

Nem lesznek lebegő fejeim.
És még nincsenek is. De ha jósolnom kellene, ez lenne az első talán, ami megdőlhet a még meglévő elképzelésekből.

Komplett babát kérek szépen.
Kéz a kézben jár az előzővel, de nem szeretnék a hibrideléssel sem vacakolni.

Arctáblás nem, köszönöm.
Macerásnak tűnik, és szeretem a teljes bubifejeket.

Köszönöm, nem kell limitált.
Várjunk csak.. Soom Grey?

Izületes kéz, köszönöm nem.
Túl felosztott. Elismerem a lehetőségeket benne, de nincs annyi életszerűség benne, mint a normális kezekben.

Nem baj, nem kell fantasy part.. jól el leszek a sima human srácokkal.
Igen.. rókafülek és pici mancsok. Lehet hogy egy human- ból többféle karakter kihozható, de egy srácnak úgyis csak egy kell, és ezek a részek olyan aranyosak...

Köszönöm tan nem kell, nem tetszik.
De szürke esetleg.. tetszik az a földöntúli kékes ragyogásuk, amit bizonyos fényviszonyoknál produkál... de akkor is a ws a szívem csücske.

Saját karakterek kellenek.
Valahogy sosem rajongtam azért, hogy más karaktereit, legyen azok anime vagy manga vagy játékszereplők vagy bárakárkik, megszemélyesítsem. Az már nem én lennék, persze a rajongás ilyen fokát teljesen meg tudom érteni.

Hazajön tökéletes lesz és sok ruhát készítek neki.
Bocsánat kicsi róka, gyenge vagyok és ügyetlen. Se smink, se saját kezűleg varrt posztó.

Én szeretném megfesteni.
Gyönyörű a festetlen buksid Rókakoma.. bocsánat..

Megtanulok géppel varrni.
Persze..

Nem verem nagy dobra hogy van.
Így aztán nem is tudok vele annyit foglalkozni, mint szeretnék. Igazán nagyszerű döntés volt.

Sokat fogok fotózni nagyszerű ötletekkel és hátterekkel.
Hát...