Egy kis Halloween, avagy róka narancsban

Haru első ünnepére úgy döntöttem, lövök egy gyors képet. Habár még nem jutottunk el a faceup-ig, sem a megtervezett csinos  ruházatig, a kölyök lelkes közreműködőnek bizonyult. 

 Szerettünk volna legalább az első ünnepére egy méltóságteljes megemlékezést a jelmezbál helyett, így Haru bár narancsba, de nem túl kihívóan öltözött. Úgy tűnik, jobban érdekli az ünnep lelki és misztikus, mint a fizikai formája. Egy kép kedvéért  pedig visszatért "Párizsba", hogy gyertyát gyújtson.

Jó megemlékezést mindenkinek!

o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o

Omake:

-Leon, te mit csinálsz?           

-Miféle követ? Elvenni? Még hogy én?

Jön, jön...

de nem a Vízipók, hanem a Fürgerókalábak!

Így harangoztam be az érkezését, és az egész péntekem ennek a találkozásnak a mámorában telt. Az, mikor az emberhez bekopog az első bjd, különleges nap. Nekem ez a 08.08. került fel az ünnepnapok közé, hála Cy-nek.

Leon, vagyis Haru, megérkezésével egy kis oroszlán költözött be, és ha egy héttel később érkezik, együtt ünnepelhettünk volna. Nos ezt, horoszkóp szempontjából, szervezni sem lehetett volna jobban, kisrókának éppen ezt a horoszkópot terveztem. 

Noha a Coa szerint ő 12.12.12-ei, mégis a megérkezése napját, az új élet kezdetét fogjuk majd ünnepelni.

Haru, üdv itthon!

Jöjjön hát, a kötelező dobozbontás. A körülmények miatt azonban csak mobilos fotókra futotta.

Cy-nek hála egy gyorsan leszervezett Kecskemeet-en fogadhattam a kis rókafülűt, a megszokott helyen. Talán a kölyök sem akarta másként, mint nagy nyilvánosság előtt betoppanni.

Cy csodálatos csomagolási stílusát már ismerjük, nekem is kijutott egy makacs csomó. A masni gyönyörűen illik a csodás fehér Soom dobozhoz. Mivel örökbe fogadtam, tudtam már ki vár rám odabenn, mégis izgatott voltam, hiszen épp a világ egyik csodáját készültem kibontani.

Huhúúú, kinyílt! És meglepetésemre ott feküdt benne jámboran a párna, amire nem számítottam. Első baba, és első párnaélmény. Varázslatos.

Cipzár! Csak óvatosan, szépen, visszafojtott lélegzettel. Egy réteggel közelebb kerültem a kisrókához.

Na ki van odabenn? Ahogy a kincsesládát, úgy a párnát is csak óvatosan lehet felnyitni, hiszen hihetetlen érték lapul benne. És persze odabentről nem panaszkodott senki a csiga tempó miatt, szóval kiélvezhettem a pillanatot.

Hahó, itt vagyok! Kisróka, meglepetések, kötelező papírok, és bubiba csomagolt testrészek. Cy mindent gondosan becsomagolt nekünk.

Az első pillantás. Kissé szégyenlősek lennénk mégis? Kisrókának jól állnak a piros szemek, és láthatóan tudatában van annak, hogy új élet kezdődik számára.

Lepakoltuk a kiegészítőket, és szabaddá tettük az egyik kezét. És máris magyarázunk, bemutatkozunk.

Gyorsan le is zártuk, és feloldódva végre jól érezzük magunkat. Ott a mosoly, amibe Cy is és én is beleszerettünk. Ez a mosoly is oka volt annak, hogy a kis Leon hozzánk érkezett.

Végre szabadon, kellemesen alulöltözve. ( Hol élt eddig ez a fiú? ) Nyilván kellemes a doboz és a párna után.

Láthatóan jó a kedv, és miért is ne lenne, hiszen öt hölgy is őt figyelte. Bizony. Öt. A kölyök nem nőtt még fel, de azért tudja mi a jó.

És ha kell, még kopaszon is tudunk sötét, megragadó,  csajozós pillantást  - Hellóóóó! 

Jókedvű mosollyal, szelídebben az ajándék hajjal és a fülecskékkel. Úgy tűnik a kölyök elégedett. 

Talán még nem tud arról, hogy hamarosan fürödni megy. Hm... a rókák szeretnek fürdeni? Majd meglátjuk.

Üdv itthon kicsi rókám!

Újra DOA triatlon!

Ahogyan már korábban is történt, idén sem múlhat az augusztus DOA triatlon nélkül. A DOA, vagyis Den of Angels a legnagyobb nemzetközi doll fórum, és mint korábban, most is komoly nyereményekkel kecsegtetik a fórum tagokat. Persze csak ha nem újonnan regisztráltak.

Szerencsére már egy korábbi triatlon után sikerült szereznem hozzáférést, így most, a lassan megérkező kisrókával bele is tudunk vágni a nagy csatába. 

Vagyis majdnem, mert az első határidő most szombat, miközben a kisróka holnapra várható, így kénytelenek vagyunk egy beugró nővérkével nevezni az első körre. Aki nem csak csinos, de készséges alanya is a próbálkozásoknak.

És mi is az első feladat? 

Szárnyakat kell készíteni! 

Szóval máris nagyüzemben zajlik az alkotás, mindenhol ragasztó, olló, papír és egyéb kellékek, szigorúan a költséghatár alatt mert bizony az is van, nehogy túl drága kreálmányokkal vigye el valaki a pálmát. Munka mellett ugyan, de azért kitartóan küzdök, egy pár tündéri, vászonra festett szárnnyal. Rég nem barkácsoltam már, s be kell vallanom, hiányzott. Nagyon.

Sokat lehet tanulni az anyagokról, de azért kellemetlen hogy előre kell fotót készíteni a felhasznált dolgokról. Olyan ember vagyok, akinek alkotás közben jönnek a nagy ötletei. De sebaj, megoldjuk!

Szóval már csak ezért is nagyszerű ez az event.

És persze a díjakért is, hiszen babákat is lehet nyerni, amire valljuk be, nem sok egyéb alkalom adódik.

Haru - A kirakós utolsó darabja

A kirakós utolsó darabja is a helyére került. Leon, vagyis Haru kifizetve.

Végre. Most már nincs más hátra, mint megszervezni a hazatérést. Szerencsére ebben rugalmas partnerre találtam Haru előző imádója személyében.

Lehet hogy le kell utaznom érte Szegedre. A kínálkozó hétvége nem tökéletes, de megoldható. Ha minden igaz oda érkezett meg a szeme és a haja is, amit végül hozzá rendeltem. Ráadásul van ott valaki, akinek már régen ígérem, hogy meglátogatom. 

Rendkívül izgalmas a várakozás, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, már jönnek is a ruha tervek, a kiegészítő ötletek. Csak tehetség kell, és gyakorlás, hogy megvalósíthassam.

Várlak haza ^^

Egy kis inspiráció

A várószobába tehát beköltöztünk, egy Soom Grey érkezik hamarosan. Így hát újra elkezdtem bújni a netet hogy elüssem a várakozás elnyúló idejét. Íme egy csokorra való kép:

Kuroi-Sora

Kuroi-Sora

fransyung

haylicia

damasquerade

hikaruchan

Rengeteg arcuk van, és annyi szerethető karaktert hoztak létre Grey -ből.. Remélem az én Harum is méltó lesz a Grey névre.

Várakozás

Haru végre haza jön.

Nem terveztem őt, sőt, egészen más karakterre, karakterekre vágytam, mégis úgy döntött, önállósítja magát, és én nem tehetek mást, minthogy izgatottan várom haza.

A BJD-k különlegesek, de valahogy azt hiszem soha nem hittem benne igazán, hogy egyszer majd nekem is lesz. Nem vagyok az a babázós típus, de ezek az alkotások már az első találkozáskor elbűvöltek. Rajongtam bizonyos beállításokért, és elkezdtem körülnézni a cégek háza táján, hátha találok valakit, akibe beleszeretek. Volt, ami tetszett, de egy sem, ami valóban azt suttogta volna: hozz haza.

Erre most itt ez a kis róka, és nem nyugszik, bevette magát a gondolataim közé, és jön. Szerencsés vagyok, amiért engem választott.

Nos, ez talán néhányaknak kissé romantikus elképzelés, lehet hogy nem is érti mindenki, miért is ruházok fel egy tárgyat személyiségjegyekkel, azok azonban, akik ennek a hobbinak hódolnak, tudják milyen érzés várni az új babát, tudják mennyi jókedv, fejlődési lehetőség, öröm és hasznos, másokkal közös időtöltés lehetősége rejlik abban a puszta tényben, hogy valakinek ilyen babája van. Mert bizony az, hogy fotózunk, csak a kezdet, szép ruhákat kell készíteni nekik, szép kiegészítőket, történetet kell írni ( ha nem írja magát), és fejleszteni a karaktert. Szóval a döntés arról, hogy hazajön, csak az első lépés a sorban.

Gyere Haru, várlak haza.