Haru csomagja kalandos úton érkezett, ahogy nálunk az már babákkal kapcsolatban kezd megszokott lenni. ( Mintha olyan sok bjd cuccot rendelnénk... ).
Mivel dolgom volt a városban, én sajnos nem voltam otthon, mikor a csomagot hozta, de nem aggódtam amikor elindultam, hiszen Sirin otthon maradt.
Majdnem hazaértem, mikor szembe találkoztam az elszáguldó postás autóval, és akkor már kezdtem gyanakodni, így első dolgom volt bekukkantani a postaládába. Nem sokat reméltem, hiszen az autós kézbesítésnél az ember konkrét csomagot kap, nem olyasmit ami belefér, és nem is csücsült semmi a ládában. Annál nagyobb mosoly ült Sirin arcán.
Kiderült, hogy szegény postás hiába csengetett egyszer. Kétszer....
Aztán írt egy értesítőt, ám hiába, hiszen épp az utolsó pillanatban sikerült Sirinnek elkapnia a kapuban, és megmenteni a csomagom. Mint én Ambrose -t annak idején, ezt a csomagot is sikerült köntösben kirohanva átvenni. ( És hogy biztos legyen később is átvenni való, Karácsonykor újabb köntösök is vártak a kibontásra a fa alatt.)
Na de hogy legyünk hűek a címhez, az én megajándékozottam Eris volt. Mielőtt pörgettem, már gondolkoztam azon, mi lesz ha őt húzom, illetve pörgetés közben is gondolkoztam, hogy talán újra kellene pörgetni, ha esetleg őt sikerül, de az SCB Karácsonynak volt egy szabálya: akit pörgetsz, azt ajándékozod. Én pedig kipörgettem a szép Eris -t. Nem volt mese, neki kellett látni, hogy egy hozzá méltó ajándékot küldhessek neki.
A készítés minden lépését élveztem, és sokszor, ahogy lenni szokott az alkotásaimnál, maga az ajándék alakította a saját formáját, időnként pedig egy kicsi rókavarázs is besegített.
A lényeg, hogy bár így utólag: Boldog Karácsonyt Eris!
( És neked is Ambrose, ki tudsz titkot tartani )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése